Direktsprung:

You are here: Startseite, Kultúra,VÁROSPORTRÉ, A VÁROS TÖRTÉNETE

A VÁROS TÖRTÉNETE

A bajorországi I. Lajos király enyhe klímája miatt kedvelte a várost és a Pompejanumot adományozta neki. Az egyedülálló Pompejanum mellett a város több mint 1000 éves történetében mind a mai napig két reprezentációs építmény foglalja el Aschaffenburg legfeltűnőbb kultúrjavainak helyét: a 974-ben épített apátsági templom és az 1605-1614/19 között felépített Johannisburg kastély. A mainzi püspökök és választófejedelmek második rezidenciája volt.

Az oberstadti ásatások igazolják, hogy Aschaffenburg már a népvándorlás idején lakott volt, hiszen az első leletek a III. századból származnak. Feltételezhető, hogy a IV. századtól a későbbi apátsági hegy magaslati szintjén egy nagyobb település foglalta el a helyét. Liudolf von Schwaben herceg 975-ben alapította az aschaffenburgi St. Peter, a XII. századtól St. Peter és Alexander apátságot. A X. század vége felé Willigis érsek és birodalmi érsekkancellár vezetése alatt a mainzi érsekséghez került át.

Az apátsági templom körül kifejlődött, a már az évezredforduló előtt „civitasnak” nevezett Oberstadt egy háromszög alakú kis kiemelkedés volt a Majna, Löhergraben, Landing és a kastélyárok, valamint a Willigis által 978/989-ben létrehozott első Majna feletti fahíd között. A Frankfurttól keletre fekvő Maingaunál kezdődő és egészen a Rajnáig érő kereskedelmi útvonal mentén fekvő jelentős elosztó központként számon tartott Aschaffenburgnak település jellege volt. Ezt 1122 körül I. Adalbert saarbrückeni érsek újra megerősítette.

Amikor a XII. századtól kezdve Oberstadt túlnyúlt addigi erődítményén, megkezdődött a vár újjáépítése és Aschaffenburg vásárjogot (1144), pénzverési engedélyt (1155), valamint a XII. század végén városi jogokat szerzett, ezen privilégiumok alapján az alsó város is kifejlődött. A mainzi érsekek és választófejedelmek második rezidenciájaként, valamint a mainzi állandó diakonátus központjaként Aschaffenburg középkori falaival, tornyaival, kapuival és sírjaival a XIV. századtól az érsekség egyik legjelentősebb bástyája.

Egy XVII. századi átmeneti vidéki esség után Friedrich Carl Joseph von Erthal a XVIII. század vége felé és Carl Theodor von Dalberg a mainzi választófejedelemség 1803-ban történt felbomlása, Aschaffenburg fejedelemség (1803-1810), valamint a Frankfurti Főfejedelemség megalapítása (1810-1813) után a XIX. század elején Aschaffenburgot megújult kulturális és gazdasági virágkorszakba juttatta.

Elsőként Erthal építtette meg angol mintára a Schönbusch, Schöntal, Fasanerie (fácános kert) és Kastélykert parkokat, melyek a XVIII. század első harmadától azt a természeti érzést közvetítették, melyet legjelentősebb képviselője, Jean Jaque Rousseau hirdetett. Ez időtől fogva ezek a parkok a múlt megkövült tanúiként a város lakói és vendégei számára pihenést és kikapcsolódást nyújtanak.

Ersthals utódja, egyben az utolsó mainzi érsek és választófejedelem, a Rajna-menti szövetség hercegprímása, majd később nagyhercege, Carl Theodor von Dalberg, tehetséges irodalmár és politikus főként az oktatást támogatta, megalapította a Karlsuniversität egyetemet és a színházat, valamint ismert művészeket hozott udvarába.

A napóleoni háborúk, a központi igazgatás felbomlása és számos hatóság és tanintézet (egyetem) elveszítése után Aschaffenburg a környező területekkel 1814-ben a bajor korona fennhatósága alá került. Ennek rövid politikai, gazdasági és kulturális hanyatlás volt a következménye. Csak a Német Vámegylettel (1834), a vasúthálózathoz való csatlakozással (1854) és a XIX. század második felében a teljesítőképes ipar létrejöttével (férfi felsőruházat, papír és cellulóz, motor és kormánykerék, mérőműszerek) szerezte vissza a város hagyományos gazdaságpolitikai és kulturális jelentőségét.

Különösen az Óváros és Damm városrész 1944/45-ös messzemenő pusztítása a második világháború után valamennyi lakos segítségével történt újjáépítésnek köszönhetően vált feledhetővé. Új lakóteret teremtettek, a gazdasági és ipari potenciál a növekvő igényekkel együtt növekedett. Az Óváros felújításáért és a műemlékek védelméért a mai napig nagy erőfeszítések folynak, még akkor is, ha néhány bocsánatos bűn nem elkerülhető. Új építészeti elgondolást tükröz például az 50-es években neoklasszicista stílusban felújított városháza. A modern építészet különböző állami és magánépületeken hagyott nyomot, így egy időszerű iskolai centrumon, lakónegyeden és sportpályákon, új ipari és gazdasági épületeken, valamint a város szívében lévő 1974-ben megnyílt City galérián. A városi csarnok és az 1991-ben épült „f. a. n. frankenstolz arena” (korábban Unterfrankenhalle) révén Aschaffenburg immár 67.000 lakosával konferencia- és rendezvényközpontként is országos szerephez jutott. Nem szabad elfeledkeznünk a számos sportépületről sem, mindenekelőtt a modern „Schönbusch” stadionról.

Spessart kapuja”, a Rajna-menti kultúrához vezető híd” vagy a „bajor Nizza”, ahogy I. Lajos bajor király nevezte a várost, ma ismét az Alsó-Majna vidék központja. Lépést tud tartani a jelen feladataival, anélkül, hogy közben elfelejtené azokat az erőket, melyek gazdag történelmi és művész múltjából fakadnak.